Helyszín: London
Nézőszám: 38 000
Játékvezető: Konrad Plautz (osztrák)
Asszisztensek: Egon Bereuter, Markus Mayr (osztrákok)

A KEZDŐCSAPATOK
ARSENAL	VILLARREAL
1 Lehmann	25 Barbosa
27 Eboué	17 Javi Venta
28 Touré	4 Arzo
20 Senderos	16 Quique Álvarez
16 Flamini	2 Arruabarrena
8 Ljungberg	12 Sorin
13 Hleb	19 Marcos Senna
19 Gilberto	18 Tacchinardi
15 Fabregas	8 Riquelme
7 Pires	23 José Mari
14 Henry	5 Forlán
Vezetőedző:	Vezetőedző:
Arséne Wenger	Manuel Pellegrini

Gólszerző: Touré (41.)
Csere: José Mari helyett Guillermo Franco (55.), Sorin helyett Josico (72.), Hleb helyett Bergkamp, Ljungberg helyett van Persie (80.), Forlán helyett Calleja (94.)
Sárga lap: Arzo (3.), Riquelme (45.), Tacchinardi (59.), Guillermo Franco (88.)

Az eddigi tíz BL-fellépésén mindössze két gólt kapó Arsenal kezdte jobban a találkozót, és gyors, rövidpasszos játékuk ellenszerét negyedóráig nem találta a Villareal. A spanyolok a saját játékukat sem tudták játszani, miután az angolok (akiknél mondjuk most sem volt szigetországi játékos a kezdőben) már a saját térfelükön letámadták őket, és Henry kiugrása után csak a partjelző téves beintése mentette meg a góltól a vendégeket.

Negyedóra után aztán magára talált a spanyol gárda (jót tett nekik a pályára szaladó mókus okozta kétperces kényszerszünet), amely néhány gyors indítással hamar átment a londoniak masszív középpályáján, és Eboué illetve Senderos kisebb bizonytalanságai után helyzetekig is eljutott. Közben az Ágyúsok sem tétlenkedtek, főképp Henry, Pires és Ljungberg révén egyre-másra vezették akcióikat.

A Villareal első valamirevaló hibájából aztán megszerezte a vezetést a hazai együttes: Tacchinardi ragadt bent, és amíg felemelt karral reklamálta a leshelyzetet, elment mellette az akció, Touré pedig kihasználta a lehetőséget.

A szünet előtt még egyenlíthettek volna a spanyolok, de Riquelme lövését védte Lehmann, José Mari buktatásáért pedig nem adott tizenegyest az osztrák Konrad Plautz játékvezető. A Villareal a kelleténél többet járatta a labdát, és nem nagyon tudott ezekben a percekben a hazai védelem mögé kerülni, míg az angolok jobbára bekkeltek a szünetig.

A második félidő elején aztán ismét nekirontott a spanyoloknak a hazai csapat, és sorra vezette támadásait, de az utolsó pillanatokban mindig közbenyúlt egy-egy sárga zoknis láb, így nem sikerült komolyabb lövéssel megtornáztatni Barbosát.

Egy óra elteltével aztán újra összeszedte magát kicsit a Villareal, és feljebb tolta a védekezését a spanyol csapat. Az Arsenal szélsői kicsit elfáradtak, így nem tudtak már annyi zavart okozni, de a sárga mezesek sem jutottak át a londoniak középpályáján, így jó iramú, de valamirevaló helyzet nélküli mezőnyharc kerekedett a meccsből.

Mindezen a cserék sem változtattak: a Villareal nem adta fel a sündisznóállást, és igyekezett hosszú passzokkal kiugratni Forlánt és a beállt Guillermo Francót, de bármiféle eredmény nélkül. Az Arsenalnál pedig Henry nem tudta tisztára játszani magát a védők szorításában, és a társak sem léptek már fel mellé olyan lelkesen, mint korábban.

Az utolsó öt percre aztán még egyszer felpörgette a tempót a hazai csapat, és megduplázhatta volna előnyét is, de Touré és Bergkamp is lemaradt a labdáról, így maradt az 1-0.

A Villareal csak húsz percig játszott érdemi futballt, utána inkább a védekezésre koncentrált, amivel kedvező eredményt ért el a visszavágóra, az azonban kérdéses, tud-e a spanyol kiscsapat egy egész meccsen keresztül (illetve ameddig szükséges) támadó focit játszani az igencsak masszív Arsenal ellen. A londoniak pedig továbbra is bízhatnak mindössze apróbb bizonytalanságokat elkövető betonvédelmükben, amely szeptember vége óta nem kapott gólt Bajnokok Ligája-találkozón.